Bevezető

A Samsung Galaxy sorozata itthon is ismert, két olyan tagja is van, amit a hazai felhasználók elérhetnek. A Spica hihetetlenül sikeres modell lett minden szolgáltatónál, a Galaxy S pedig a csúcsmodell, amely kevesebb embernek elérhető – az ára miatt – de a HTC Desire-höz és a sokszor az iPhone 4-hez mérik a felhasználók. A Galaxy sorozatnak volt tagja az i7500 is, most viszont újra egy olyan modell került a karmaink közé, amely népszerű lehet, s ezt nem csak az ára indokolja.

A Spica is olcsó cucc volt, s mint az ilyen termékeknél az lenni szokott, ez némi kompromisszummal jár. Konkrétan a nagy dérrel-dúrral beharangozott 800 MHz-es processzorról derült ki, hogy kissé vékony, ezért a Galaxy 3-ban másfelé nyúltak a Samsung mérnökei és inkább egy alacsonyabb órajelű (667 MHz), de fejlettebb mag került a burkolat alá.

[+]

Az XXL GSM-től érkezett készülékkel a Samsung a mostanában egyre jobban terjedő, olcsóbb androidos gépeknek állít ellenfelet, hiszen például az LG elég erős ebben (GW620, Optimus), aSony Ericsson X10 mini sem az a különösen drága jószág, de remélhetőleg jönnek az Acer gépei is, nem is beszélve a HTC-ről, úgyhogy zsúfoltnak ígérkezik az a mezőny, amelynek legaláján ott figyel az árbajnok Vodafone 845. Ez utóbbinál azért jóval többet nyújt a Galaxy 3, a következő oldalakon ki is derül, hogy mitől lehet ez a készülék is a piac egyik nagy kedvence.

Külső

A dobozban a szokásos tartozékok mellett (töltő, adatkábel, sztereó, agybadugós kialakítású füles) memóriakártyát is találunk, a most adható minimális mérettel, azaz 1 gigabájtos kapacitással. A készüléket jelentős mennyiségű fólia borítja, aminek értelme rögtön világos lesz, ahogy lehántjuk a celofánt: a műanyagból készült fekete burkolat világbajnok módon gyűjti az ujjlenyomatokat.

[+]

A formaterv kapcsán az alkotói fantáziát valószínűleg fizetécsökkentéssel büntették a Samsung központjában, mert a Galaxy 3 külseje igencsak semmitmondó, a szokásos formai jegyeket viseli magán. Adott egy jókora érintőkijelző, amely 3,2 inches, ráadásul kapacitív, felbontása azonban „csak“ 240x400 pixeles. Az AMOLED technológiáról is le kell mondanunk, ez egy kutyaközönséges TFT, ami persze pár éve még mindenkinek simán megfelelt, most sincs vele gond, csak tudjuk, hogy azóta már van jobb.

[+]

A kijelző alatt összesen három kezelőszerv található. Híváskezelő billentyűk nincsenek (pedig például a Wave-ben az ember hozzászokik, hogy ennél biztosabb módszer nincs), balról az opciókat érjük el, jobbról a visszalépést indukálhatjuk, a középső gombnak pedig alig van funkciója, elvileg ez az OK, de Android esetén ez nem nagyon szükséges. A kijelző felett nincs másodlagos kamera, de távolságérzékelő szenzor viszont akad, bár nem látszik.

[+]

A telefon oldalai alapvetően simák, csak bal felől találunk kezelőszerveket, itt a hangerőt szabályozó gomb fedezhető fel. Felül van a bekapcsoláshoz és a képernyőzárhoz használandó billentyű, mellett a microUSB és a 3,5 mm-es jack csatlakozó kapott helyet. A hátlap is egyszerű, csak a kamera lukacskája oldja az egyhangúságot, a with Google és a Samsung felirat kábé senkit sem érdekel. Az összeszerelési minőség rendben van, a magam részéről viszont utálom a lepattintós hátlapot, amely ádáz küzdelmet folytat a körmeimmel. Ha viszont mi győzünk, akkor oldalról tudjuk a SIM-et és a microSD-t is becsúsztatni.

Menü, vas

A készülék lelke ezúttal egy ARM1176-os processzor, amely ARMv6-os utasításkészlettel rendelkezik, 800 MHz-ig skálázható, a Galaxy 3-ban 667 MHz-en muzsikál. Az architektúra nagyjából megegyezik az iPhone 3G-ben működő CPU-val, de grafikai gyorsítás nincs mellé. A processzor munkáját 512 MB ROM és 256 MB RAM támogatja.

Az Android 2.1-es verzióját ezen a kijelzőfelbontáson kifejezetten könnyedén hajtja meg a hardver. Az animációk szaggatásmentesek, a menü gyors, a görgetés teljesen olyan, mint amilyet korábban csak csúcsgépekben láttunk. Hasít, na, nem lehet ezt jobban szétcsócsálni, bizonyító erejű videó alant lelhető fel.

http://www.youtube.com/watch?v=uha594Om3EA&feature=player_embedded

A Samsung a TouchWiz 3.0 nevű kezelőfelületet pakolja az Androidra, láttunk már ilyet, konkrétan a Galaxy S esetében. A cég álláspontja az, hogy a felhasználónak igazából nem kell számítson, hogy milyen rendszer dolgozik a készülékben, a felület egységes bada, Android és normál telefonok esetében is. Hogy a Windows Phone 7-re mennyi esélyük lesz majd ugyanezt előadni, az nagy kérdés. A TouchWiz 3.0 grafikája ízlés kérdése, egyesek szerint unalmas, mások szerint ronda (szevasztok Apple fanboyok!), megint mások szerint funkcionális. Tény, hogy a fekete háttér elé rakosgatott színes kockák nem fognak szerepelni egyetlen galéria festményei között sem, de a célnak megfelelnek. A 2.1-es Android magyarul is tud, így aztán nyelvi problémák sem adódhatnak.

Az alapképernyő három oldalas, feloldani úgy lehet, ha félrehúzzuk a sötétítős üvegnek tűnő felületet róla. Alul fixen négy ikonunk van, balról jobbra a tárcsázóba, a névjegyzékbe, az üzenetek közé, illetve a menübe csöppenhetünk. Természetesen kirámolhatunk widgeteket, az alap eszköztéron túl a Samsung is csinált pár ilyet, Accuweather óra (ez mutatja az időjárást is), naptáros óra, a Galaxy S-ben megismert napi teendők, RSS feedek, kettős óra és pénzügyi óra is van, plusz egy Barátaim éppen most nevű okosság, ami leginkább egy fényképes telefonkönyv az általunk választott arcokkal. Nem, nem látunk státuszt, Twitter csatornát és ilyesmit, csak gyors elérése a kedvenc kontaktoknak.

Maga a menü nem okoz majd meglepetést, a 2.1-es Android funkcionalitása házasodott össze a TouchWiz 3.0-val, egyértelmű, kezelhető, a sebességéről már volt szó. A Samsung néhány programot is ad a készülékhez előretelepítve, ezek egy része egyébként is ingyenes (például a Layar).

Alapfunkciók

Talán nem csak az én személyes parám, de frászt kapok attól, ha egy érintős telefonon nincsenek eléggé elkülönítve a híváskezelő gombok a megfelelő felületeken. Itt ráadásul a fizikailag is jelen levő két billentyű is bezavar a képbe, rutinból számos alkalommal a vissza gombbal akartam megszakítani a hívást, aminek az lett az eredménye, hogy nézhettem a főképernyőt a háttérben tovább vartyogó hangpostát hallva. Nyilván megszokható, de nem áll rá a kéz eleinte, nagyon nem.

A telefonkönyv igencsak frankó. Facebook, Google és Twitter profillal is szinkronizálható, az egyes névjegyek egymáshoz köthetőek, s így egyetlen felületen látszik tényleg minden. Az ember alapvető adatain túl a feltöltött fotói, tevékenységei, státuszüzenetei is lekérhetőek, igencsak komplex a cucc, remekül átlátható, s nem utolsósorban gyors. Az egyes fiókok kapcsán beálltható, hogy a készülék milyen gyakorisággal frissítsen onnan adatokat, Facebook esetén még azt is lehet kérni, hogy a naptárral is harmonizáljon. Külön jóság, hogy nem akar mindenáron mindenkit felrámolni a névjegyzékbe, szórakozhatunk ezzel egyenként is, amit a magam részéről nagyon praktikusnak értékeltem.

Az üzenetkezelésnél minden van, SMS, MMS és e-mail is, csatolmányokkal, hitelesítéssel, Exchange kompatibilitással, tehát a szokásos Android eszköztár áll rendelkezésünkre. Chat-thread megjelenítés is akad, illetve a Samsung csinált egy Write and go nevű alkalmazást, ami inkább egy jegyzettömb, amire firkálhatunk, de ha olyanunk van, akkor amit ide jegyzeteltünk, az rögtön küldhető tovább üzenetben, vagy kinyomható a Facebookra, MySpace-re és a Twitterre. Elég jópofa dolog, mert nem kell a menüben turkálni, hanem ebből az alkalmazásból indulva kommunikálhatunk a világgal.

A szövegbevitel kapcsán természetesen van fektetett QWERTY, a magyar ékezetek az adott karakter hosszas megnyomására jönnek elő. Álló nézetben kérhetünk virtuális mobilos gombsort is, illetve örömteli, hogy van Swype is a készüléken, de az már szomorú, hogy a magyar nyelvet nem támogatja. Hozzáteszem: nekem angolul is problémás volt, pillanatnyilag nem értem, hogy mire fel ez a nagy Swype-hype, de majd adok még neki még esélyt. A prediktív szövegbevitel neve XT9, ez szavak kiegészítésére is képes, a szótára elég intelligensnek tűnt, bár egy QWERTY mellett annyira nem izgatott fel.

A naptárról egyre inkább csak érintőlegesen kell írni egy androidos gépnél: van, teszi a dolgát, szinkronizál a Google szervereivel, áttekinthető, rendben van. A Samsung saját okosítása a Napi tájékoztató, ami időjárást, részvényárfolyamokat, az AP hírügynökség híreit, saját naptárunk bejegyzéseit, illetve az akutális névnapokat mutatja. Office dokumentumok kezeléséhez a Samsung aThinkFree Office programot telepíti a készülékre, ezzel szerkeszteni is lehet. Nem mondom, hogy viharsebes, de a célnak végülis megfelel. Stopper, vekker, időzítő van, a számológép fektetve hirtelen megokosodik és trigonometrikus műveletekre is képes lesz.

Multimédia

A hátlapon 3,2 megapixeles kamera található, amely mellett nincs vaku. Autofókusz azonban akad, de mivel dedikált exponáló billentyű nincs a készülékben, ezért az érintőkijelzőre rajzolt piktogram megtapintásával tudunk fotózni. Ilyenkor próbál gyorsan fókuszálni a telefon, több-kevesebb sikerrel, a trükk az, hogy a virtuális exponáló gombon kell tartsuk az ujjunkat addig, amíg bátorítóan vissza nem csippan a szoftver, hogy öreg, most már éles lesz a kép. Az opciók között makró mód, időzítő, ISO és fehéregyensúly állítási lehetőség, kontraszt, telítettség és élesség babrálási opció, geotagging, fénymérési módok és effektek szerepelnek. Több, mint amit a legtöbb vásárló valaha is piszkálni fog.

A kamera egyébként kissé nehezen tér magához (a rendszer általános sebességéhez képest), de utána már nincs a működésével semmi probléma. Az említett működés eredményével a készülék árához mérten viszonylag elégedettek lehetünk, tesztfotók felül terülnek el. A képzaj elég jelentős, ugyanakkor az élesség mégsem erőssége minden alkotásnak. A fényviszonyok romlásával exponenciálisan zuhan a képek minősége, egyre zajosabbak lesznek a fotók, nagyon hiányzik legalább valami minimális villanó. Videót QVGA felbontásban, 15 fps-sel rögzít a ketyere, ami nem túl acélos produkció.

A telefonban levő galéria az XT720-ból is ismerős lehet, nagyon kellemesen használható felület, ha a képek indexálása már megtörtént. Első alkalommal ugyanis ezzel elég sokat elszöszöl a rendszer. A fotók nézegetése során végre kiderül, hogy van multi-touch képesség is a telefonban, igaz, a hardver ezt már korántsem tudja olyan tempóban lekövetni, ahogyan játszunk az ujjainkkal. A galériából egy gombnyomással tolhatjuk fel a netre a képeinket, illetve üzenetben, valamint Bluetooth segítségével is tovább tudjuk ezeket lőni.

A zenei oldallal voltak problémáim. A mellékelt füles igencsak rendben van, felvevőgombos és agybadugós kialakítású. Ha valaki nem szereti ezt a stílust, akkor másik headsetet fog használni (köszönhetően a 3,5 mm-es jack csatlakozónak), az iPod fülesével viszont nem volt hajlandó együttműködni a Galaxy 3, miközben a 150 forintért vett, csak Skype beszélgetéshez használt, atomgagyi mikrofonos fejhallgatómmal vidáman érezték egymást. Ez talán egyedi hiba, de a zenékhez a telefon albumborítókat is elvár, ahol nem volt, oda lazán beszórta az első képet, amit talált a galériában, ami történetesen egy körfolyosó. Szép dolog a budapesti századfordulós építészet még ilyen kissé lerobbant formájában is, de azért hatvanszor egymás alatt kissé lehangoló.

Van equalizer és különböző egyéb turbók (5.1-es hangzás, mély kiemelés, stb), lehet kérni valós idejű spectrum analyser nézetet, ezek mind okésak. Oldalra döntve viszont nincs cover-flow, ami mondjuk nekem nem hiányzott, de a fórumban láttam, hogy van, akinek ez is fontos lenne. A hangminőség szerintem nagyon oké, kihangosítva is szépen szólal meg a telefon, bár nem túl hangosan. A funkcionalitást gazdagítja az FM-rádió, amely RDS képességekkel is rendelkezik, automatikus állomáskereséssel kedveskedik. Mind a zenelejátszó, mind pedig a rádió állapota alapképernyőről is elérhető a státuszsáv lehúzását követően.

Adatkommunikáció

A készülék adatkommunikációs szempontból hozza a kötelezőt: 3,6 Mbps sebességű HSDPA, WLAN támogatás és Bluetooth 3.0 is van benne, ami biztos nagyon állat, de mi a világon semmit nem tapasztaltunk akkor, amikor két olyan Samsungon cseréltünk adatot, ahol már az új szabvány üzemelt mindkét telefonban. Egészen pontosan ugyanolyan gyors (lassú) volt, mint amikor 2.1-es Bluetooth volt a másik telefonban, szóval egyelőre ez a mókusvakítás faktorba esik a mi méréseink szerint.

A böngésző viszont bönget rendesen, bár a flash támogatás most is hiányzik, az oldalak gyorsan bejönnek, itt is van multi-touch nagyítás, a görgetés is kellemes sebességű. A YouTube külön alkalmazást kapott, az RSS támogatás minden Android rendszerű gépben megvan. A WLAN jelet a közepesnél kicsit talán gyengébben veszi a Galaxy 3, legalábbis a mellette tespedő Wave gyengébb hálókat is befogott, és nem a Wave a brutális, mert a gép szintén ugyanott öttel több WLAN lehetőséget talált.

A készülékben van GPS vevő is, amelyre más felhasználóktól elég sok panasz jött. Nekem a világon semmi bajom nem volt vele, egy-két percen belül talált holdat a gép és kaptam pozíciót. Navigációs szoftver gyárilag a Google, amely hivatalosan itthon ugyan nem navigál, de meg lehet kerülni a korlátozást, ha viszont valami komoly cuccra vágyunk, akkor irány az Android Market és az Ndrive (ezt a legkönnyebb beszerezni).

[+]

A hátlap alatti akkumulátorral nálam két nap volt a szintidő, ez lehet több, mert a teszt során az ember folyamatosan bekapcsolt GPS-szel és WLAN-nal rohangál (plusz épp kipróbálunk valami monitorozó cuccot is, ami plusz HSDPA adatforgalmat is jelent), úgyhogy kapott rendesen a telefon munkát, ehhez képest nem bírta rosszul. Aztán kiderül, hogy 1500 mAh teljesítményű telep van a hátlap alatt, s rögtön világossá válik, hogy a Galaxy 3 miért nem zuhan össze egy nap alatt, mint sok konkurense.

[+]